Megállni időnként és átgondolni, hogyan tovább. A nem szeretem tevékenységek dobogósa. Mert megtervezni a jövőt automatikusan generálja a múlt számbavételét, sőt az eredményeinek az értékelését.

Az elmúlt időszakét, ami minden következő lépcsőfok alapjává válik ezentúl. Építeni lehet rá, tanulni belőle, de legfőképp űberelni. Ez ad neked újra és újra lendületet, de leginkább erőt, hitet magadban és körülményeidben. Mindaddig nagy elánnal visz előre, amíg a múltértékelés valós eredményeket mutat, akár büszkeséggel tölt el. Ennek hiányában azonban borítékolható az iram alább hagyása és ilyenkor válik szükségessé bölcs belső mestered segítségül hívása. Hogy átgondoljon, szembenézzen, tervet készítsen. Nagy szükség van ilyenkor rá, hiszen ő ismeri erőtartalékaidat, amelyek benned szunnyadva mozgósításra várnak. Hogy tovább vigyenek, hogy megtartsák vagy visszadják a hited, de még inkább a bizonyosságot, hogy csakis a saját cselekvésed által jön eredmény, és a tetteid következménye a bőség. Hiszen könnyebbnek tűnhet más hajók oldalvizén evezni, de akkor az uticél sem lehet más, csak az övék. Még akkor is, ha az illúziók tengerén a te hajód kürtje hangosabban szól. Az irányítás nem kerül hozzád akkor sem ha nagyobb zajt csapsz, a konyha nem válik pusztán étkezővé, akkor sem ha hatalmas asztallal nyomod el a szekrény látványát. Elterelni a figyelmet a lényegről egyenlő önmagad ámításával, sőt leépítésével. És akkor könnyen járhatsz úgy, mint az egyszeri lányka, aki azt gondolta a házasságról, hogy elegendő lesz pénzügyi tervnek.