Sorsok, életek. Generációkon átívelő hagyományok, melyeket tudatosan ápolsz vagy épp csak cipelsz magaddal nem tudván azt sem, hogy a hátadat nyomja.
A te valóságod csakis a tied. Te választottad magadnak és te éled. Az emberi lét velejárója azonban, hogy kapcsolódunk.
Azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy a gólyák ősszel útra kelnek, majd tavasszal megérkeznek. Valami belső ösztön segíti őket abban, hogy mikor kell útnak indulniuk.
Most már inkább megállapodni akarsz, nem megalkudni. Sok tavasz és tél telt el úgy, hogy az élet nyelvtan óraként tanította neked a két szó közötti különbséget.
Gyerekként csodálattal figyeli még az ember a sok színes léggömböt, ahogyan egy láthatatlan valamitől megnő és szabadon lebeg a szélben.
